Annyira unta már, hogy minden vasárnap húslevest és rántott csirkét kellett főznie krumplipürével, hogy arra már szavak se voltak. De bármi mást is akart főzni, a férje elbődült:
– Krumplis tésztából nem lesz egy férfinak ereje!
Ma azonban úgy érezte, megkockáztat valamit. Elfogyott a hentesnél a csirkehús, ezért sertést vett, de nem akart belőle rántott húst csinálni, inkább összekockázta kicsire, lábosba dobta, és csak amolyan gondolomformán mindenfélét rádobott, amit épp jónak érzett. Érzésből főzött most, nem volt mögötte semmi recept, szokás vagy elképzelés. Kissé félve tálalta fel az ebédet, a férje fintorgott is, mikor meglátta, de éhes volt, és az illata végül is ígéretes volt. Ő nem nyúlt még a tányérhoz, a férjét és a gyerekeit nézte. A legkisebbet figyelte most, akinél válogatósabb teremtést nem hordott hátán a Föld. De még ő is hümmögve és mosolyogva lapátolta magába a rizst és a páratlan finomságot.
– Mama, ez micsoda? Nagyon ízlik! – kérdezte teli szájjal a kis válogatós. Hirtelen nem is tudta, mit mondjon, így rávágta:
– Apróhús!
– Ez a kedvencem mától, Mama! Légyszi főzzél ilyet sokszor!
Mindenki helyeselt, ő pedig úgy érezte, a föld felett lebeg a boldogságtól. Következő pénteken nem is kereste a csirkehúst, eleve sertést vett, amit aztán otthon apróra felkockázott, a lábosba dobott, és… eluralkodott rajta a pánik. Fogalma sem volt, mitől lett olyan finom előző hétvégén az apróhús. Reszketve dobálta bele a fűszereket, de hiába kóstolgatta, nem lett olyan jó, mint akkor. „Nem baj!” – gondolta magában. „Most valami még jobbat találok ki!”
Csillogó szemekkel tálalta az újdonságot, a család is várakozva fogott hozzá, de most hiába mondták, hogy finom, érezte, hogy nem őszinték, inkább csak nem akarják megbántani. A következő heteket annak szentelte, hogy megtalálja az apróhús eredeti receptjét. Mivel soha nem lett olyan, mint először volt, mindig azt mondta a családnak, hogy „feljavította” még kicsit azt a receptet. Egyre kelletlenebbül ették, főleg a gyerekek. Aztán egy vasárnap a legkisebb azt mondta:
– Mama, hagyd abba a kísérletezést, kérlek! Ez egyre rosszabb! Ha nem megy az eredeti, inkább együnk megint rántott csirkét vasárnaponként!
Mosolyogva beleegyezett, de belül ordított, zokogott. Hogy lehetett ilyen buta, hogy nem írta fel annak az elsőnek, annak az igazinak a receptjét? Most már minden hiába, minden elveszett, soha többé nem csinál apróhúst!
A konyhában ült az asztalnál, állva már nem ment a főzés sem. Húst kockázott éppen, amikor eszébe jutott a rég elfeledett apróhús. „Nem lehet, hogy úgy haljak meg, hogy nem tudom meg, mi a recept!” – gondolta magában, és új erőre kapott hirtelen. A húst a lábosba zúdította, kis olajon megpirította egy kevés ledarált hagymával, nem szerette az ételben a hagymadarabokat, de az ízét nagyon is hiányolta volna belőle. Sót és borsot tett hozzá, és egy hirtelen ötlettől vezérelve löttyintett hozzá egy kis fehérbort. Az illat szinte megfiatalította, hiába telt el a csúfos kudarcok óta már 40 év. Tudta, hogy ez maradt ki a további kísérletekből, a fehérbor volt a kulcs. Hogy felejthette el ezt?
Amíg a hús elkészült, főzött egy adag rizst, majd leült a konyhaasztalhoz, eljött a kóstolás ideje. A villára rakott egy kis rizst és egy falat húst egy kis szafttal. A szájához emelte, és ahogy a nyelve megérezte a rég elfeledett ízt, ízlelőbimbói szinte táncra perdültek. Egyetlen pillanatra olyan boldog volt, olyan felhőtlenül boldog, mint talán még soha! Hát képes volt rá! Meg tudta csinálni újra! És már azt is tudja, hogyan reprodukálhatja! Ez lesz a karácsonyi menü, ha hazajönnek a gyerekek! A férje már rég meghalt, a három gyerek három különböző országban élt, de karácsonyra mindig hazajöttek! „Ez lesz a legszebb karácsonyi ajándék!” – gondolta boldogan.
Ez a végtelen pillanat, ami alatt ezernyi érzés, emlék ömlött át a lelkén, véget ért. Szúró fájdalmat érzett, majd hirtelen semmit. Ideje sem volt lenyelni azt a bizonyos falatot, holtan esett a konyhakőre. A szíve nem bírta el ezt a váratlan, túláradó örömet. Zuhanás közben még átvillant a fején: most is elfelejtette feljegyezni a receptet…