Még valamikor a múlt században nagyon szerettem festeni. Annyira kikapcsolt, hogy sokszor észre sem vettem, hogy már akár éjjel két óra van, mert az alkotással töltött idő egy másik dimenzióba vitt. Töredelmesen be kell vallanom, hogy engem teljesen hidegen hagynak azok a festmények, amelyek hűen ábrázolják a környezetünk egy részét. Nem köt le sem a tájkép, sem a csendélet, sem a portré. Ami viszont mindig elvarázsol, ha egy képre ránézve az érzelmeket látom tükröződni. Boldogságot, haragot, szerelmet, izgalmat, nyugalmat vagy viharos őrjöngést – nagyjából tökmindegy, a lényeg, hogy olyan dolog legyen a képen, ami nem látható egyébként.

Nem azt akarom megfesteni, hogy milyen a látható világunk, hanem azokat az érzelmeket szeretném a vászonra álmodni, amik bennünk dúlnak, amelyek meghatároznak bennünket, a közérzetünket, mert én ezt érzem fontosnak az életből. Kérlek, ne érts félre! Nem azt mondom, hogy a látható világ nem izgalmas, nem fontos! Van, aki ezt szereti viszontlátni egy festményen, és én ezt maximálisan tiszteletben is tartom, de engem sajnos untat ez a része a világnak. És tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Tudom, hogy sokan vagyunk, akiknek az élet sokkal több, mint a körülöttünk látható világ. Csupa érzelem, csupa szenvedély, csupa repülés, csupa szárnyalás a bennünk lévő mélységek és magasságok között. Az én képeim azért születnek, hogy erről a láthatatlan világról is legyen képünk.

2023 sok újdonságot, sok felismerést hozott az életembe, pedig ma még csak január 14. van. Tegnap (péntek 13-án :D) létrehoztam a Facebookon az Articsók nevű oldalt. Hogy miért ez lett a neve? Art, mert imádom a művészeteket, ráadásul a nevem is ezzel kezdődik (Artmüller). Csók, mert ez a küldetés nekem az életfogytig tartó szerelem, szenvedély és öröm. Az articsóka angolul artichoke (ejtsd: articsók :D), és ez a növény egy lenyűgöző teremtménye a bolygónak! Amellett, hogy afrodiziákum is (hmmm :D), sok-sok egészségvédő hatása van. Bogáncsféle, kívülről szúrós kis dög, de ha kicsit jobban belenézünk, megláthatjuk a szívét is. Azt hiszem, elég sok közös vonásom van vele! 😀

forrás: mindmegette.hu

Valamikor régen, egy messzi-messzi galaxisban… izé… na jó, azért ez túlzás, de tényleg régen volt, hogy megszülettem a Nyúl évében erre a világra. 2023-ban megint a Nyúl éve van, szóval arra gondoltam, mikor lenne alkalmasabb időpont valóra váltani azt, amiért leszülettem ide? Tele vagyok ötlettel, alkotóvággyal, inspirációval és szenvedéllyel, és ha Isten is úgy akarja, idén kiszínezem a világot! Kérlek, kövesd az oldalam, ha kíváncsi vagy rá, hogy sikerül majd ez a kísérlet!