A héten rendeltem magamnak egy drága lenruhát. Óriási csalódás volt, mert a kiküldött termék köszönőviszonyban sem volt azzal, ami a képen szerepelt. Hiába vártam izgatottan, hiába képzeltem már el, hogy milyen ruhákkal fogom viselni azt a felsőt, hiába volt meg a fejemben, hogy milyen ékszert készítek hozzá… el kellett engednem azt a ruhát. Az már csak hab volt a tortán, hogy a magát roppant fogyasztóbarátnak gondoló cég elég nagyképűen lepattintott a reklamációmmal, és eszük ágában nem volt helyrehozni a hibájukat.

Így viszont hirtelen felindulásból összeszedtem a régi lenruháimat, amiket már évek óta nem hordok, mert nem szeretem a színüket, és bedobtam őket a mosógépbe egy nagy halom textilfesték társaságában. Bár fekete színű volt a festék, sajnos nem lett fekete egyikük sem. Az alapszíntől függően sötétkék, szürkés-lila, grafitszürke vagy sötétzöld holmik kerültek elő a gépből, de érdekes módon ez engem egyáltalán nem zavar, mert nagyon egyedi lett minden, némelyik kimondottan tetszik. Amelyik meg nem annyira, az majd kap még egy festést, és kész! 🙂

Nem szeretek ruhát kidobni. Amit csak lehet, kihozok belőle. Bátran belevágok a kísérletekbe, mert mindig úgy vagyok vele, hogy annál rosszabb úgysem lehet, hogy ki kell dobni. Ha már évek óta nem hordom, nem lesz nagy veszteség, ha meg kell válnom tőle, de így kaphat még egy esélyt arra, hogy szerelem-ruha legyen. A képen látható grafitszürkével pont így jártam! Imádom, pedig nem vagyok egy szürkés típus, de ez most nagyon bejön, mert istenien néznek ki rajta az élénk ékszerek! Persze rögtön ki is találtam egy új stílusú ékszert hozzá, amit a szabadságom után szerintem el is fogok készíteni rögvest! 🙂

Ami az útkeresést illeti, érdekesen alakul egyelőre a belső utazásom. Eldöntöttem, hogy nem erőltetem magamban az alkotást, nem megyek a műhelyembe, nem készítek ékszert még magamnak sem. Mégis folyton azon kapom magam, hogy ötletelek, tervezek, rajzolok… egyelőre úgy érzem, nem tudom elengedni a vállalkozásomat, és amíg hangyányi esélyt látok rá, addig én megyek előre, mert ez éltet, és tényleg ez a szenvedélyem. Őszintén hiszem, hogy szenvedéllyel érdemes csak bármit csinálni, szóval kezd kirajzolódni előttem egy új jövő, új ékszerekkel, új alkotásokkal. Szabi után majd képeket is mutatok belőle, ha már elkészült valami! 🙂