Artmüller Ágnes személyes

Szeptember, mint újrakezdés

Ti hányszor kezdtetek már új életet? Én megszámolni sem tudom! 😀 Pedig a régi életemmel sincsenek nagy bajok általában, de sokszor érzem úgy, hogy kell egy kis felülvizsgálat, és meg kell nézni, mi maradjon az életemben, és mi az, ami inkább mehetne. Ez nemcsak tárgyakra, hanem szokásokra, kapcsolatokra is igaz.

Ha valaki eljátssza a bizalmamat, képes vagyok egyetlen pillanat alatt elengedni minden szálat, ami összekötött vele. Nem azért, mert haragszom! Egyszerű önvédelem ez, semmi több. Én tipikusan az az ember vagyok, aki kitárja a karját a világ felé, szívesen ismerkedem és barátkozom, és megbízom az emberekben. Addig a pontig, míg nem tesznek valami olyat, ami nekem nem fér bele. Márpedig ha egyszer megteszi, megteszi majd újra, és az viszont az én hibám is, hogy nem tanultam az első tapasztalatból. Azt hiszem, lusta vagyok haragot tartani, vagy egyszerűen csak ilyen a lelki beállításom, de én harag helyett elengedek. Nekem elég a tudat, hogy nincs dolgunk többé egymással, és elengedem az egészet. Szerencsére ritkán kerül sor ilyesmire, de úgy látszik, lezárulóban van az életem egy szakasza, és bizony kipotyogott néhány ember az utóbbi hetekben az életemből.

Már csak néhány nap van szeptemberig, és rendszerint minden évben megfogadom például, hogy szeptembertől fogyózni fogok! Már csak azért is, mert a téli ruhák szűkebbek, mint a nyári, lenge darabok! 😀 Rendszerint azonban eljön szeptember első napja, és nem fogyózom. Elmegy az első hét, és még mindig nem. Aztán el is felejtem a csudába, mert kit érdekel? Tavaly valahogy belefértem a ruháimba, csak beleférek idén is! 😀 Most ez is kicsit másként van. Nem vártam meg, hogy szeptember legyen, hanem amikor úgy éreztem, hogy most erre vágyom, akkor elkezdtem a régi-új kedvenc életmódom szerint élni.

Hogy milyen ez az életmód? Egyszerű, mint a faék. Ugyan semmi csodaszer nincs benne, és semmi különös sincs, nem fogyok vele 10 kilót hetente, de jobban érzem magam tőle, és minden nap egy picivel közelebb vagyok a célomhoz. Mindössze annyit teszek, hogy nem eszem egész nap, csak néhány órára korlátozom azt az idősávot, amikor ehetek. Akkor viszont azt, amit csak akarok. Mi ennek az előnye?

  • nem kell kalóriát számolgatnom
  • nem görcsölök azon, hogy ehetek-e a sütiből, amit a családnak sütök
  • nem idegesítem magam azzal, hogy mást és máskor eszem, mint a családom
  • nem kell lemondanom tulajdonképpen semmiről, amit szeretek
  • egyáltalán nem éhezem egy percig sem

Még tavasszal kezdtem ezt kipróbálni, és akkor el is kezdtem fogyni tőle, de nyárra valahogy elment a kontroll másfelé, sok volt a stressz, sokfelé szórtam szét magam, nem figyeltem rá, hogy hogyan eszem. Ami óriási előnye a lassabb fogyásnak, hogy semmi gondot nem okozott a “szünet”, amíg összevissza ettem! Ott folytattam most, ahol abbahagytam, és tavasz óta (több hónapos kihagyással) most mínusz hét kiló az eredmény.

Bevallom, én reggel például soha nem vagyok éhes. Így aztán az a tény, hogy kihagyok egy étkezést reggel, fel sem tűnik. Dél körül szoktam megéhezni kicsit, de ha épp nem vagyok abban a helyzetben, hogy egyek, akkor sincs nagy tragédia, ma például délután 2-kor készült el az ebéd, és az is teljesen rendben volt nekem. Bár 7 körül még ettem néhány falatot, az is inkább csak “nassolás” volt az ebédmaradékból, nem nagy étkezés, de így voltaképp 14 és 19 óra között megettem mindent, amit ma akartam. 🙂 És elég valószínű, hogy holnap megint kevesebbet mutat majd a mérleg, mint ma reggel! Nekem ez így nagyon kényelmes, nagyon kellemes, és még ha messze is a cél, nem sietek sehová! Megfelel így, ahogy van.

Így aztán nyugodtan várom a szeptembert, nincsenek falási rohamaim, hogy gyorsan még “amíg lehet”, megegyek mindent, amit majd tilos lesz. Nyugi van, és ezt szeretem. Az életemben most úgyis épp elég bizonytalanság van, nem kell még ezen is szorongani! 🙂

Még el sem indult a szeptember, máris ezer dolog történt körülöttem, ami nagyon jó! Bár volt benne fent és lent, azért én igyekszem mindig a fentekre fókuszálni, szerintem ezek visznek előre. Jelentkeztem egy állásra, ami nem sikerült, aztán felajánlottak egy másikat, ami nekem nem tetszett, a következőre talán egy olyan jöhet, ahol mindkét fél lelkesedik az ötletért, hogy együttműködjünk! 🙂 Közben megannyi terven jár az agyam (sajnos a kezem még nem, egyelőre fejben tervezek, de ott jók a cuccok! :D), lassan talán végre eljutok addig, hogy letegyem a hátsóm a műhelyem székére, és hozzálássak! 🙂 Nagyon hiányzik, alig várom, hogy újra ott legyek!

Csodaszép szeptembert kívánok, meleg őszt, hogy senki ne rokkanjon bele a gázszámlákba!