Nincs nehezebb dolog annál, mint valaki másnak látszani, mint akik vagyunk! Mégis nők ezrei nőnek fel úgy, hogy azt látják, valakihez hasonlítaniuk kell, hogy megfeleljenek. Nagyon keveseknek adatik meg, hogy már gyerekkorától megtapasztalhassa, hogy ő úgy jó, ahogy van. Talán a most felnövekvő generációknak már egyre inkább van erre lehetőségük, de amikor én voltam gyerek, még szóba sem került ilyesmi.
A világ változik, és egyre inkább kezdjük megérteni, hogy nem érdemes másokat majmolni, nem érdemes másokhoz hasonlítani magunkat folyamatosan, hiszen egyediek vagyunk, megismételhetetlenek, és úgy vagyunk tökéletes teremtményei ennek a világnak, ahogy vagyunk. Ha érdemes valami változásra törekedni, csakis arra, hogy magunkból hozzuk ki a maxiumumot, magunkhoz képest legyünk még jobbak, de ne akarjunk úgy kinézni, mint egyik-másik híres ember, vagy a szomszéd csaj, aki annyira dögös.
Talán tévedek, de én úgy látom, hogy nem az általánosan elfogadott standard hajszolása tesz boldoggá egy embert. Az ember akkor találja meg a tökéletes társát, akkor tud boldog, kiegyensúlyozott életet élni, ha rendben van önmagával. Ha azt mondja, igen, nagyobb az orrom, de az enyém, szeretem. Igen, talán rövidebb a lábam, mint szeretném, de elvisz bárhová, ahová menni akarok. Lehet, hogy nem úgy nézek ki, ahogy más elvárná tőlem, de nekem teljesen elég, ha úgy nézek ki, ahogy én igazinak érzem magam. Nekem azok a jó napok, amikor azt érzem, hogy kihoztam a lehetőségeimből a maximumot, amikor úgy érzem, hogy egyben van az összkép, és amit látok, az én vagyok. Igazán.
Te mikor érzed igazán jól magad a bőrödben? Szereted, ha különlegesnek érzed magad, és valami szokatlan szépséget viselsz? Mi ébreszti fel Benned a leginkább azt a dögös, hódító NŐT, aki valójában vagy? Ne bújj el a világ elől, mutasd meg magad olyannak, amilyen igazán vagy! Hidd el, hatalmas szabadságot ad, mikor elkezded figyelmen kívül hagyni mások véleményét (főleg a negatívat). Én úgy látom, hogy amikor valaki ítélkezik a külsőnkkel kapcsolatban, rendszerint magával van problémája. Ha nem így lenne, másokkal is elfogadóbban tudna viselkedni…
A ruhatáram tele van olyan darabokkal, amik kicsit mások, mint másoké. 🙂 Az ékszereim pedig… hát igen… azokból kizárólag egyedi darabjaim vannak. Mert mi más tudná megmutatni jobban az aktuális hangulatomat, mi mással lehetne még jobban kifejezni, ahogy épp érzem magam, mint egy jó kiegészítővel? Amikor fülbevalókat, nyakláncokat készítek, mindig nagyon figyelek a sokféleségre, az egyediségre, mert hiszem, hogy mindegyikhez tartozik valahol egy nő, aki pontosan erre várt. Talán épp Te vagy az! 🙂