Ami addig volt, nem volt többé, de nem volt baj, mert ami addig volt, az nem is volt létezés. Hatalmas robbanással változott meg a világ, és a pusztulás nyomában előtűnt a fehér főnix. A tűzből született, de egész lénye hófehér izzással ragyogott. Kikászálódott a káoszból, kiterjesztette hatalmas szárnyait, és csak várta, hogy feltöltődjön a születés csodálatos energiájával. A lángok vörösre és aranyra színezték fehér tollait, de lénye hófehér tisztasága megmaradt. Tudta, hogy örök időktől örök időkig ő lesz a feltámadás, az újjászületés maga, és a benne rejlő tűzzel teremti meg ezt az új világot.