A nyugalom nekem egyenlő a vízzel. Vízparton üldögélni bármely évszakban végtelenül megnyugtató, ellazító és befelé forduló tevékenység nekem. Szinte meditatív állapot számomra, ha ülhetek egy tó partján, és nézhetem a vizet. Legkedvesebb emlékeim között toplistás az a régi-régi október közepe, amikor úgy indultunk el Balatonfüredre, hogy itthon még tél volt. Csak téli holmit vittünk magunkkal, mert nagyon hideg volt. Aztán másnapra hirtelen 20 fok lett, el kellett mennünk Veszprémbe, hogy vegyünk néhány rövid ujjú pólót, mert ilyesmit nem hoztunk magunkkal.

Gyönyörű kilátás volt a tóra az étteremből, ahol ebédeltünk, és imádtam a délutáni fagyizást, amíg vagy egy órát ültünk egy padon, és csak csendben együtt voltunk… Valahogy az a csend olyan jó volt, olyan nyugis, olyan meghitt… Így aztán a Nyugalom című képemről természetesen nem maradhatott el a víz tükröződése sem. 🙂