„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” – írta egykor Weöres Sándor. De mi a helyzet akkor, ha a létra alapanyagából nem olyasmit építünk magunkban, ami felfelé visz, hanem olyasmit, ami korlátoz, ami bebörtönöz? Hányszor korlátozzuk saját magunkat olyan mondatokkal, amik megakadályoznak minket a cselekvésben? „Erre én nem vagyok képes. Nekem ez nem […]
Nr 3. – Ősrobbanás / A főnix születése
Ami addig volt, nem volt többé, de nem volt baj, mert ami addig volt, az nem is volt létezés. Hatalmas robbanással változott meg a világ, és a pusztulás nyomában előtűnt a fehér főnix. A tűzből született, de egész lénye hófehér izzással ragyogott. Kikászálódott a káoszból, kiterjesztette hatalmas szárnyait, és csak várta, hogy feltöltődjön a születés […]
Nr 2. – Nyugalom
A nyugalom nekem egyenlő a vízzel. Vízparton üldögélni bármely évszakban végtelenül megnyugtató, ellazító és befelé forduló tevékenység nekem. Szinte meditatív állapot számomra, ha ülhetek egy tó partján, és nézhetem a vizet. Legkedvesebb emlékeim között toplistás az a régi-régi október közepe, amikor úgy indultunk el Balatonfüredre, hogy itthon még tél volt. Csak téli holmit vittünk magunkkal, […]
Nr 1. – Könnyedség
Teljesen komolyan gondoltam azt, hogy akkor én most végre festeni fogok, és mi sem bizonyítja jobban a szándékom komolyságát, mint hogy elkezdtem sorszámozni a képeimet. Mindegyik, amelyik elég szerethető, sorszámot kap, de csak a teljesen kész, lelakkozott képek (a többiekkel még megeshet bármi :D). Egy különleges lány kapta meg a legkülönlegesebb festményemet, egy 50×70-es képet, […]
Csók, itt az Articsók!
2023 új vágyakat nyitott meg bennem, amik nem is annyira újak. Valójában nagyon is régiek, de most van itt az idő arra, hogy újra elővegyem őket. Régen nagyon sokat festettem, több volt kollégámnál, barátnőmnél lóg vagy lógott a falon festményem. Írni is nagyon szerettem, évekig rendszeresen blogoltam, néha naponta több bejegyzést is írtam, és csodálatos […]