4elem víz víz elem

A víz – mint inspiráció

Néhány évvel ezelőtt, amikor még jártak az emberek nyaralni, abban a szerencsében volt részünk, hogy elmehettünk a francia Riviérára egy hétre. Vendéglátónk egy nagyon gáláns ember volt, elvitt minket mindenféle pazar helyre a közelben. Ennyi gyönyörűséget, mint amit abban a néhány napban láttam, szinte alig tudtam befogadni. Csodálatos utazás volt.

Ezen az utazáson tényleg volt minden: hegyi kis városkák, tengerpart Cannes és Saint-Tropez mellett, hegyek között megbúvó tó Verdonban, ahol csónakkal be lehet menni a hegyek közé a kanyonba, de ami a legnagyobb élmény volt nekem, az a rengeteg csodálatos szín! A víz színe mindenhol más, ezernyi kékben és zöldben játszott. Míg Cannes-nál csodálatosan selymes volt a tenger, addig Saint-Tropez – ami azért nincs nagyon messze – közelében nem is igazán homok volt, inkább nagyon apró kőzúzalék, ami bántotta a bőröm. Ráadásul utóbbinál épp hatalmas hullámok voltak, amik folyamatosan felkavarták a tengert, ezt egyáltalán nem élveztem.

Verdonba viszont beleszerettem, pedig ott fürdeni nem lehetett igazán, mert a hegyi tó nagyon hideg volt és az alja köves, fakíroknak való leginkább. 😀 A táj viszont… ó, anyám! Hát az valami csodálatos volt! Ahogy a kis motorcsónakkal bementünk a kanyonba, és fölénk tornyosultak az óriási sziklák… leírhatatlanul szép volt. Emlékszem, azon a napon gondoltam arra először, hogy mégis csak jó lehet luxusban élni. Az előző napokon rettenetesen sok luxusautót, luxusjachtot láttam a Riviérán, és sokszor eltűnődtem, hogy azok az emberek, akik birtokolják ezeket a méregdrága holmikat, egy egészen másik világban élnek, mint én. Fényévekre vagyunk egymástól, még ha látom is most a hajóját vagy a kocsiját. Ezek az emberek olyan mérhetetlen gazdagságban élnek, amit én elképzelni is csak nehezen tudnék. Egyszerűen mások a problémáik, mások a vágyaik, mások a hétköznapjaik, mint nekem, vagy bárkinek, akit ismerek. Közvetlenül ezután viszont az jutott eszembe, hogy milyen sok olyan ember van, aki az én életkörülményeimet érezné pontosan ilyen fényévekre lévő luxusnak, hiszen van hol laknom, van egy autóm, van mit ennem, nem ver a férjem… nagyon sok embernek ez lenne maga a luxus, miért panaszkodnék? És félre ne értsetek, nem is panaszkodom, mert jó kis életem van a maga nehézségeivel együtt is! De ott, a csónakban egy pillanatra átvillant rajtam az érzés, hogy ilyen lehet, ha dúsgazdag vagy. Csak lazulsz egy elképzelhetetlenül gyönyörű környezetben, és nem aggódsz semmi miatt.

Ez az érzés még sokáig elkísért, emlékszem, egészen zokon vettem, hogy a következő hetekben nem nyertem a lottón, pedig feltett szándékom volt, hogy milliomos legyek, és oda költözzek családostól. Mára azért már megbocsátottam a Sorsnak, hogy nem ezt az utat szánta nekem, de Verdon után hetekig nem találtam a helyem. A szívem egy része ott maradt, azt hiszem.

Amit viszont hazahoztam abból a nyaralásból, az a rengeteg élmény és inspiráció! Alkotás közben is ott voltam lélekben, és a táj, a tenger iránti szerelmemet tettem bele a fülbevalókba, nyakláncokba. A víz mindig olyan ötleteket ad, amiket ha megvalósítok, szinte varázserejűnek érzek. Ahányszor csak látom, felvidulok tőle, eltölt valami szerelmes boldogság! Ami pedig a legjobb, hogy ezt Ti, a vásárlók is pontosan érzitek! Emlékszem, egy vásárban egyszer egy hölgy épp a Riviéra nyakláncba szeretett bele, és azt mondta, ha ránéz, szinte érzi a tengert a lelkében.

A Riviéra nyaklánc 🙂