Még évekkel ezelőtt készült nálam egy tollat mintázó szett, nyaklánc és fülbevaló páros. Nagyon aprólékos, nagyon időigényes darab volt, ráadásul akkoriban még nem is voltam elég gyakorlott a polimer agyag használatában, így tényleg maratoni hosszúságú alkotómunka eredménye volt. Bevallom, akkor úgy tettem félre a dolgot, hogy oké, ezt is kipróbáltuk, most nézzünk valami mást!

Igen ám, de úgy alakult az utóbbi időben az életem, hogy egyre többször jutott eszembe ez a szett. Nosztalgiából megmutattam az oldalam követőinek, és mindjárt bele is szeretett valaki, és kérte, készítsek neki is egyet. Csodálatos érzés volt maga a készítési folyamat! Most, hogy az anyagnak már sokkal inkább mestere vagyok, mint régen, ez a típusú alkotás egészen különleges élmény volt! Szinte éreztem, ahogy a színek megszólítanak, sorba rendeződnek, mintha nem is én tervezném az ékszert, hanem valami ismeretlen alkotóenergia „használna” arra, hogy létrehozzam, ami létre akar jönni.

Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az első darab után képtelen voltam leállni. Dübörgött bennem valami sámándobszerű ritmus, valami ősi energia, valami ismeretlen világ. És a tollak alakultak, életre keltek, mesét mondtak nekem, és pedig utána mindig lejegyeztem, hogy milyen érzés volt az alkotás. Így születtek meg a mesélő tollak, melyek a maguk színeivel más-más energiát idéznek meg.

Készültek még a fülbevalón kívül más szépségek is, például egy gyönyörű kis napló, és egy ékszertartó doboz is. Amit biztosan érzek, hogy még nagyon sok hasonló dolog fog születni a közeljövőben a műhelyemben, mert annyi ötletem van, hogy nem hagynak aludni! 🙂