Egyéb kategória

Vidámság

A színek hatással vannak a hangulatunkra, felvidíthatnak és energiát adhatnak, de akár le is lassíthatnak, ha arra vágyunk. Nincsenek jó színek és rossz színek, de nem árt, ha tisztában vagyunk a SAJÁT színeinkkel. Ezek megtalálásához nagyon hasznos részt venni egy profi színtanácsadáson, ahol szakértő segítségével deríthetjük ki, hogy melyek azok a színek, amik igazán kiemelik az előnyös oldalunkat, és mik azok, amelyeket arc közelében inkább ne viseljünk.

Vannak olyanok, akik könnyen beazonosíthatóak, mert a színtípus legegyértelműbb jellemzőit, jegyeit viselik magukon.

(kép innen: fmc.hu)

Vannak azonban olyanok is, akiknél korántsem ennyire egyértelmű. Bár hazánkban a leggyakoribb színtípus a TÉL, mégsem egyértelmű, hogy egy sötét hajú ember biztosan tél típus. Már csak azért sem, mert nagyon sokan úgy választanak hajszínt, hogy nincsenek tudatában a saját színtípusuknak, és a divat befolyásolja a döntésüket, nem az egyéni adottságok.

Mi alapján dől el, hogy melyik csoportba tartozunk? Főként azokon a jegyeken múlik, amelyek általában nem változnak: bőrszín (tónus), szemszín, eredeti hajszín (ezt nagyon nehéz igazán jól megállapítani egy festett haj esetében, mert az a kis rész, amit a festett haj lenövésekor a töveknél látunk, nem ad egyértelmű betekintést). Hasznos, ha van olyan képünk magunkról, amikor még egyáltalán nem festettük a hajunkat.

Vegyünk például engem! Amikor kislány voltam, sötétszőke voltam és kék szemű. Körülbelül négy éves lehettem, amikor elkezdett a hajam barnulni, a szemem pedig zöldre változott. Aztán később a barna hajam vöröses fényben csillogott itt-ott, a tarkómon viszont maradt egy szőke tincs. Nem igazán szerettem a hajam eredeti színét, mert nem volt elég “valamilyen” (igen, mindig szerettem a szélsőségeket). Aztán 18 éves koromban egy fiú – aki nagyon tetszett akkor – azt mondta, hogy imádja a vörös hajú, zöld szemű nőket. Mondanom sem kell, mivel a zöld szem már adott volt, másnap vörös volt a hajam, és hamarosan már együtt jártunk a fiúval… 😀 Sokáig volt utána vörös hajam, egészen sokfélét kipróbáltam (pontosabban kipróbáltunk, mert anyukám festette mindig a hajamra a legújabb ötleteimet). Ezek a vörös hajak egyébként otthon, a kissé félhomályos, rosszul megvilágított fürdőszobában egészen jól néztek ki, de egy napon az a csúnya meglepetés ért, hogy megláttam magam egy kirakat üvegében, verőfényes napsütésben. Akkor jöttem rá, hogy a hajszínem kb. Ronald McDonaldéhoz hasonlatos (persze járhattam volna rosszabbul is, ha egy másik bohócra hasonlítok… :D):

(Kép innen: www.bandt.com.au)

Ez volt az a nap, amikor először vettem magamnak egy sötét hajfestéket. Amikor befestettük vele a hajam, olyan érzés volt, mintha végre hazaértem volna. Megtaláltam az igazi hajszínemet, ami nem egyenlő a természetes hajszínemmel, mégis sokkal inkább vagyok így önazonos, mint bármi mással. Azóta (és ez az “azóta” kb. 25 évet jelent) legtöbbször fekete vagy nagyon sötét barna volt a hajam, néha próbálkoztam csak valami világossal, de sosem éreztem jól magam ezekkel a színekkel.

A rengeteg kitérő ellenére is egyértelműnek látszik, hogy tél típus vagyok, hiszen a legkedvesebb színem a fekete, amit előszeretettel dobok fel némi pirossal, de mégis sokszor érzem magam jól olyan színekben is, amelyek inkább az ősz típus színei lennének. Nincs más hátra, szakértőhöz fogok fordulni én is, és kiderítem, hogy mi a helyzet velem igazából! (Hamarosan beszámolok majd az eredményről)

De miért is fontos a színtípus? Leginkább azért, hogy pontosan tudjuk, milyen színekkel tudjuk üdébbé varázsolni a megjelenésünket, milyen színekkel egészítsük ki a ruháinkat, ha jobb kedvre szeretnénk hangolni magunkat. A munkám során arra törekszem, hogy a pasztelltől az élénkig mindenféle színt megtalálj a választékban. Biztos vagyok benne, hogy Neked is lesz majd olyan, amit megpillantva azt mondod majd: “Ez az, ez az én színem!” 🙂