Leírás

Ez a verseskötet a szerelemről szól, de nem rózsaszín tintával írtam. Benne van mindaz a szenvedély, ami jellemzi ezt a tébolyult állapotot az elején, amikor szerelmesek leszünk, akkor is, amikor elérjük végre, amire vágytunk, de nem hagyja magára az olvasót abban a fázisban sem, amikor már lefelé indul el egy kapcsolat, majd esetleg véget is ér. Hogy hol is van az eleje a könyvnek? Mindig ott, ahol épp akarjuk! Szó szerint fordulatos könyvről van ugyanis szó, hiszen míg egyik oldalról kezdve a „Fel is út” szakasz verseit találjuk, a könyvet megfordítva máris a „Le is út” fejezetre nyitunk ajtót. Mindkét fejezet a könyv közepén ér véget, ahol egy fordítójel figyelmeztet: nemcsak a szerencse, a szerelem is forgandó! Még egy kapcsolaton belül is vannak hullámvölgyek és hibátlanul tökéletes időszakok, így bárki megtalálhatja benne az aktuális versét.

Kicsit olyan ez, mint a bölcs, akit a legenda szerint az indiai hercegnő arra kér, hogy véssen a gyűrűjébe valamit, ami a jobb napokon óvatosságra inti, a rosszabb napokon pedig erőt ad. A mester ezt a szót vési a gyűrűbe: „elmúlik”. Én is erre figyelmeztetek a könyvvel: ha minden csodás, becsüld meg nagyon, mert elmúlik. De ha épp nagyon rossz minden, ne aggódj, elmúlik!