4elem,  levegő,  levegő elem

Levegő

Ha felnézel az égre, és megkérded magadtól, mi van ott fent, egy tiszta, derűs égboltra tekintve azt mondhatod, hogy semmi. Semmi nincs ott. Pedig az a valami, ami ott van, ha tényleg eltűnne, perceken belül mindannyian meghalnánk. A levegő a legalapvetőbb lételemünk, nélküle nem is lennénk. A legjobb példa arra, hogy néha a láthatatlan, megfoghatatlan dolgok a világon a legfontosabbak.

Láthatatlan, megfoghatatlan, mégis az egyik legfontosabb dolog a világon.

A négy elem egyike, és miután volt már szó tűzről, vízről, földről, természetesen nem hagyhatom ki a levegőt sem. Fontosságát senkinek nem kell bizonygatni, annyira hozzátartozik a létezésünkhöz, hogy testünk is automatikusan lélegezni kezd, amint megszületünk. Nem kell tanítani, ez megy magától, mert a levegő minden élőlénynek LÉT-eleme.

Írhatnék arról, milyen fontos a friss levegő, miben más a városi és a vidéki levegő, milyen egy mély lélegzetet venni az erdőben, és milyen élmény ez egy tengerparton. Írhatnék asztrológiai elemzést a levegő jegyekről (Ikrek, Mérleg, Vízöntő), de ezt amúgy is megtették már ezren mások. Írhatnék a levegő összetételéről, alkotóelemeiről, de nem természetismeret órát akarok tartani most Nektek (a lányomék egyébként épp most tanulják ötödikben, vicces egybeesés, hogy én is épp most értem ide).

Én azonban most nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy nekem mit jelent a levegő. Elsősorban könnyedséget, szabadságot, örömet. Ha felnézek az égre egy nyári napon, egy pillanat alatt elragad a vágy, hogy kiterjesszem a szárnyaim, és repüljek! Nem úgy, ahogy a madarak! Az én képzeletemben a szárnyam sokkal nagyobb! Olyasmi, mint mondjuk Demóna szárnya.

Demóna (Maleficent) - FilmDROID
Forrás: Filmdroid

Talán azért érzem olyan erősnek a szárnyaimat, mert a képzeletem rengeteget szárnyal, általa bejárok ezernyi világot, amelyekből inspirációt tudok gyűjteni. A fülbevalók, nyakláncok, motívumok ötletei gyakran egy-egy ilyen merengés eredményei. Ha leülök a teraszra egy csendes délutánon, csak nézem a messzi dombokat, ahogy az égbolt alját tartják, és a lelkem már szökken is talpra, bontja a szárnyát, fellép a teraszkorlátra, és repül idegen világok felé. Nem viccelek, én órákat képes lennék így utazni, de a valóság rendszerint fájdalmasan gyorsan közbeszól (leginkább a lányom hangján, és valami ilyesmivel, hogy “Mamziii, éhes vagyok!” vagy “Mamziiii, nem láttad a tablet töltőjét?” esetleg “Mamziii, csokira vágyom!’). Néha egészen szürreálisnak érzem a visszatérést, mert a levegőben szárnyalva én nem a Mamzi vagyok, hanem maga a szabadság. Az abszolút szabadság. Levegőből vagyok, együtt suhanok a széllel.

Neked mit jelent a levegő? Meséld el nekem, kérlek!