Furcsán hangzik, ugye? Mitől lenne jó vagy rossz egy szín? Valójában ez így nem létezik, inkább úgy kellene fogalmazni, hogy „számomra ideális színek„, és „jobb, ha nem erőltetem” színek. Tegnap színtanácsadáson jártam, és mondhatom, hatalmas élmény volt!

Ha valakivel a színtípusokról beszéltem, mindig megegyeztünk abban, hogy én NYILVÁN tél típus vagyok (ahogy legtöbben Magyarországon), de mégis azt éreztem folyton, hogy valami mégsem stimmel. Nem vagyok Hófehérke típus, mint a hideg telek, hajlok az élénk telek színvilága felé, de valahogy kilógok mindenhonnan valamiért. A fekete haj nálam hajfesték eredménye, gyerekként még világos volt a hajam, és a szemem is kék volt, nem pedig olajzöld, mint most. Az egyik kedvenc színem (pávakék) kimondottan az ősz típus színvilága, én mégis jól érzem magam benne, de az esetek legnagyobb részében feketében vagyok önmagam, ami meg ugye abszolút a tél típus jellemzője. Előadtam ezt a sok kavarodást kedvenc színtanácsadómnak, Jordán Zsuzsinak, a Kisszínes tulajdonosának, aki megnyugtatott, hogy olyan nincs, hogy valaki sehová sem tartozik, a színkendők majd segítenek eldönteni, hogy pontosan mely színek is azok, amik leginkább nekem valók.

Nagy izgalommal és persze smink nélkül érkeztem ezen a februári, esős délelőttön az üzletbe. A színkendők hatalmas választéka már ott várt rám Zsuzsival együtt. Letakarta a ruhámat és a hajamat egy-egy fehér kendővel, és kezdődött a móka! Tényleg móka volt, mert nagyon sokat nevettünk, beszélgettünk közben. Először Zsuzsi mesélt nekem a négy színtípusról kicsit, bár azt már az elején megbeszéltük, hogy engem régen foglalkoztat a téma, és sokat olvastam ezelőtt is a színekről, de nagyon jó hasonlatokkal mutatta be a színeket és színtípusokat, így könnyebb volt rendszerben látni őket ezután.

Amit nagyon hamar kizártam, az a nyár volt, hiába hideg színtípus, és hiába tudtam, hogy valószínűleg én is „hideg” vagyok, a nyár azokban a színekben mutat legjobban, amiket én messze elkerülök, mióta az eszemet tudom. A tavasz is elég messze állt tőlem, hiszen meleg színek jellemzik, de az élénksége nagyon tetszett. A színkendős teszt azonban megmutatta, hogy engem a meleg színek többnyire besárgítanak, a nyár kicsit szürkés, tompább és világosabb színei elsápasztanak, így maradt a tél és az ősz.

Hogy ne nyújtsam túl hosszúra a beszámolót, elárulom: őszbe hajló tél, vagyis sötét tél típus vagyok! Ez azért fantasztikusan jó hír nekem, mert amellett, hogy ösztönösen ráéreztem a fekete jótékony hatására ami a tél típusomat illeti, az ősz színeiből is vannak olyanok, amik elég élénkek és mélyek ahhoz, hogy viselhessem őket. Bár úgy terveztem, hogy a színtanácsadás előtt nem veszek már magamnak semmilyen ruhát, előző hétvégén mégis beszabadultam egy üzletbe, ahol nem tudtam nemet mondani egy leárazásnak, és végül óriási önfegyelemmel csak egy fekete, hosszú kardigánt és egy hatalmas, sötét pávakék sálat vettem magamnak. Mint kiderült, a próbafülkében jól mértem fel, hogy ez a szín is beleférhet nekem, nem öregít, nem sárgít be, nem sápaszt el, és kiemeli a szemem színét is. Alig várom, hogy kicsit kitavaszodjon, és a meggypiros kabátomhoz a vállamra/nyakamba kanyaríthassam!

Voltak azért meglepetések is, sosem voltam ugyanis nagy barátja a liláknak, pinkeknek, pedig egészen jól mutatott rajtam némelyik. 😀 Például a sötét szilvalila még tetszett is. Érdekes, hogy a lila színhez mennyi furcsa hiedelem tartozik! Van, aki úgy gondol a lilára, hogy az a bizonytalan, kiforratlan emberek színe. Mások a kielégítetlen nők színének tartják, de akad olyan is, akinek a lila kimondottan egyházi szín. Furcsa, hogy ilyen sokféle jelentéstartalommal bír ugyanaz a szín… nekem meg például ezek közül egyiket sem jelentette. 😀 Egyszerűen csak nem az én színem volt, hanem a nővéremé, rajta tetszett is mindig. Mondjuk gyanús lehetett volna, hogy akkor nekem is jól fog állni, hiszen a nővéremmel kb. teljesen ugyanúgy nézünk ki. 😀

Íme az én sötét tél színpalettám:

Szerintem rengeteg szép színem van, és ami a legjobb: nem kell sokat töprengenem a hajszínemen, én ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy engem nem öregít a fekete haj, hanem fiatalít! A fodrászom már mondogatja egy ideje: barátkozzak a gondolattal, hogy én sosem lehetek majd ősz öreg nénike, én amíg élek, fekete hajú leszek, mert a bőrszínemhez ez az egyetlen ideális hajszín. Nos, bevallom, én szeretek fekete lenni, így nem nagyon vagyok megrémülve a hír hallatán. 😀

Pedig kipróbáltam néhány parókát is a vicc kedvéért. Voltam szőke, de az annyira távol állt tőlem, hogy le sem fotóztam benne magam. Aztán voltam hideg-barna, ami nem állt rosszul, de túlságosan konszolidált külsőm lett vele, ennél én jóval erőteljesebb személyiség vagyok. Aztán kipróbáltam egy lilát is, hiszen ha már a lila ennyire az én színem, akár lehetnék lila hajú is, nem? Szerintem a szememhez kimondottan jól mutatott, de bevallom, nem tudom elképzelni magam úgy, hogy lila hajjal kelek és fekszem. Persze még bármi lehet, de most nem érzem rá készen magam… 🙂 És még valami nagyban ellene szól: a palettámról kihúzhatnám az összes pirosamat, amit viszont imádok. Úgyhogy valószínűleg nem leszek lila hajú, de azért megmutatom, milyen mókás lennék úgy (nem röhög, nem gúnyolódik, színtanácsadásra smink nélkül kell menni, úgyhogy ez a natúr fejem):

Te voltál már színtanácsadáson? Melyik színtípusba tartozol? Ha még nem voltál, nagy szeretettel ajánlom Jordán Zsuzsit a Kisszínesben, nála ugyanis színtípusok szerint válogatott ruhákat és kiegészítőket is találsz, ráadásul Zsuzsi nemcsak kedves és segítőkész, de nagyon érti is a dolgát! 🙂